ADHD vagy valami más?

A figyelmi funkciók nehézségei képezik az egyik központi tünetét a hiperaktivitás és figyelemzavarnak (ADHD). A figyelem a tudat kapuja, mely éberen tart, szelektál és fókuszál, legtöbbször tartós, terjedelme van, és képes a rugalmas váltásra. Ha valamilyen deficit keletkezik a figyelem szintjén, az minden más magasabb szintű kognitív funkcióra is kihat. De ez fordítva is igaz, nagyon sok minden visszahat a figyelmi működésünkre is. Egyik kedves tanárom a szakképzésen mondta egy előadás alkalmával, hogy „Ott vagyunk, ahol a figyelmünk van”. Ha valaki fáradt, vagy beteg, erőteljes stresszhatások érik, esetlegesen valamilyen érzelmi megrázkódtatás érte, az bizony sok mindenre nem tud odafigyelni, teljesítményhelyzetben nem úgy teljesít, mint ahogy azt egyébként tenné, vagy ahogyan az képességeitől elvárható lenne. A gyerekeknél ez különösen igaz. A gyermeki lélek nagyon sérülékeny, idegrendszerük még érésben van, a különböző hatások eredményeképpen alakul. Ha otthon problémák vannak a családban, esetleg teljesítményhelyzetben szélsőségesen szorong, vagy egyéb érzelmi szabályozási nehézsége van, az kihatással lehet a figyelmi és tanulási teljesítményére, viselkedésére.

Kutatók és gyakorló klinikusok megfigyelték, hogy valamilyen súlyos érzelmi megrázkódtatást, traumát átélt gyermekek hasonló tüneteket mutatnak, mint az ADHD-val diagnosztizált gyerekek, így a téves diagnosztizálás esélye is magas. A trauma jelei, mint például az izgatottság, zavartság, idegesség, a túlzott éberség (hipervigilancia) emlékeztetnek a hiperaktivitás jeleire. A trauma emlékei zavaros, vagy izgatott viselkedést eredményeznek, amely az impulzivitással téveszthető össze. A traumatizált gyermekek megküzdési stratégiái általában inadekvátak, a stresszhelyzeteket nehezen tudják kezelni, ezért gyakran produkálnak különböző viselkedészavarokat. Mindezeket a megnyilvánulásokat könnyen félreértelmezhetjük és figyelemzavarosnak, vagy hiperaktívnak gondolhatjuk őket. Ezért is nagyon fontos, hogy a szakemberek a gyerekek vizsgálatakor körültekintően járjanak el és minden lehetséges szempontot figyelembe vegyenek, melyek a gyerek tüneteivel összefüggésbe hozhatók. Hiszen másfajta terápiát igényel a primér ADHD, és másfajta terápiát igényel a szorongás, vagy a poszttraumás stresszavar.

Traumát sok minden okozhat a gyerekeknél, ilyenek például, a negatív családi események (pl. válás, betegség, elhalálozás), az iskolai bullying, a különböző abúzusok, vagy természeti katasztrófák. Ma már tudjuk, hogy a pszichés következmények mellett a trauma igen komoly strukturális és funkcionális eltérést okozhat az idegrendszerben. Hatással van az éberségi állapot, alvás, figyelem, étvágy és a hangulat szerveződésére, de akár a magasabb kortikális régiók működését is befolyásolhatja.

Az alábbi ábra segítségével könnyeben megérthetjük, hogy mik azok a tünetek, melyek a trauma következtében alakulnak ki, és melyek azok amelyek a neurobiológiailag determinált ADHD-val járnak együtt. A keresztmetszetben pedig azok a jelek találhatók, mely mindkét zavar esetén fennállhatnak. Mindezek ismerete segítheti a szélesebb körű gondolkodást a pedagógusok és a segítő szakemberek körében, illetve a megfelelő beavatkozási, vagy terápiás módszerek kiválasztását. Hiszen a cél az, hogy ott segítsünk, ahol leginkább szükség van.