A szorongás minden ember életében jelen van. Bizonyos esetekben ez szükséges is lehet, evolúciósan is megalapozott, mert vészhelyzetben mozgósítja azokat az idegrendszeri folyamatokat, melyek a védekezést, a nehéz helyzetekkel való megküzdést szolgálják. A szorongás ilyen esetben facilitál, de ha egy bizonyos mértéken túlnő, akkor már gátolja a viselkedést, blokkoló hatása lesz. Ez így van az iskolai környezetben, a tanulás esetén is. Ha egy kicsit izgulunk, az általában segít, motivál a jó teljesítményre, ha pedig nagyon izgulunk, akkor már inkább gátolja a jó teljesítményt, és képességeinkhez mérten rosszabb eredményeket érhetünk el.
A teljesítményszorongás nagyon gyakori zavar az iskolás gyerekek körében, melynek jellegzetes tünetei vannak:
- a gyermek irreálisan fél a számonkéréstől vagy a vizsgaszituációktól
- negatív belső dialógust folytat a képességei és a helyzet értékelésével kapcsolatosan („Nekem úgy sem fog sikerülni”, „Buta vagyok.”, stb.)
- kudarckerülővé válik, hibáit aránytalanul felnagyítja
- irreális célokat tűz ki (túl magasra, vagy túl alacsonyra teszi a lécet)
- gyakran rossz a hangulata
- kedvezőtlen tanulási stratégiákat alkalmaz
- felelés közben gyakran leblokkol, vagy figyelmetlenné válik.
Legtöbb esetben vegetatív tüneteket is észlelünk, mint például sápadtság, vagy éppen az arc kipirosodása, fokozott szívdobogás, súlyosabb esetben pedig pszichoszomatikus betegségek is megjelennek. Ezek a gyerekek gyakran panaszkodnak indokolatlan hasfájásra, hányingerre, esetleg fejfájásra, főleg reggel az iskolába induláskor, vagy az órák alatt. Extrém esetben a gyermek az iskolalátogatást is elutasítja.
Mit tudunk tenni ellene? Fontos, hogy felderítsük a szorongás mögött meghúzódó okokat. Sokszor valami részképességbeli probléma áll mögötte (pl. figyelemzavar, olvasási, helyesírási nehézség), de okozhatja valami negatív, traumatizáló élmény, mely valamilyen formában az iskolához köthető (pl. bullying, társas problémák). Sok esetben viszont a teljesítményszorongás a gyermek személyiségével áll összefüggésben. Általában a jól tanuló, szorgalmas gyerekek hajlamosak irreálisan magas követelményeket támasztani maguk elé. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei is nagyon maximalisták, vagy túlságosan szigorúak a gyermek tanulmányi előmenetelét tekintve. Ezért nagyon fontos, hogy mi szülők reális elvárásokat fogalmazzunk meg gyermekeink számára, elismerjük törekvéseiket, ha pedig kudarcot vallanak, akkor semmiképpen ne büntessük, hanem segítsünk nekik a helyzet megfelelő megoldásában. Motiválhatjuk őket olyan tevékenységek irányában is, melyeket szívesen végeznek és ahol képességeik kibontakoztatásával sikerélményeket érhetnek el. A sport, a mozgás is ilyenformán szorongásoldó, de csak abban az esetben, ha nem a túlzott versenyeztetésre épül. A kellő mennyiségű és minőségű pihenés is egyaránt fontos, hiszen a gyermekek fejlődésben lévő idegrendszerének csak így van módja a tanult információk feldolgozására, integrálására. Végül, nem utolsó sorban, nekünk szülőknek kell saját működésmódunkra rátekinteni. Fontos megvizsgálni, hogy mi magunk hogyan kezeljük a teljesítményhelyzeteket, milyenek elvárásokat támasztunk saját magunkkal és másokkal szemben, valamint hogyan viszonyulunk a kudarcokhoz. Csak így tudjuk közvetíteni a gyerekek felé azokat az adekvát mintákat, melyek segítenek a szorongató helyzetek leküzdésében.
